Tükörország

Ha Agatha Christie és P. G. Wodehouse együtt írna detektívregényt, ilyen lenne. 1932, London. A trónöröklési sorrendben Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugenie az esélytelen harmincnegyedik helyen áll, és szegény, mint a templom egere. Miután lelécel a skóciai családi kastélyból, és ezzel megússza, hogy férjhez kelljen mennie Halpofához (Siegfried herceghez), Londonba költözik. A fővárosban meglepő kalandok várnak rá:  életében először saját magának kell begyújtania egy kandallóba,  belezúg egy házasságra alkalmatlan, nagyon szexi ír nemesbe,  inkognitóban házvezetőnői szolgálatot alapít, hogy ne kopjon fel az álla,  a Királynő felkéri, hogy kémkedjen a szoknyapecér trónörökös után.  De élete akkor vesz igazán új fordulatot, amikor holtan talál a fürdőszobájában egy férfit. Lady Georgiana pontosan tudja, ki az illető: ez a francia idegen nemrégiben megzsarolta a családját, és azzal fenyegetőzött, hogy megszerzi a skóciai kastélyt.  Lady Georgiana egyetlen

1894 kora tavaszán a fiatal Ambrózy Richárd báró elveszítette bal karját, és vele lelkének azon részét is, mely gyöngéd érzelmekre tette képessé. Ama borzalmas éjszaka hét esztendővel később még mindig sötét árnyat vet az Osztrák-Magyar Monarchia legismertebb magánzó detektívjének életére, és ha ez még nem volna elég, a múlt kísértetei ismét felbukkannak.  1901-ben Ambrózy báró nősülni készül, ám az oltárhoz vezető utat hátborzongató gyilkosságok sora szegélyezi. Vajon képes lesz-e Mili kisasszony, a detektív hű társa és tanítványa egyszerre megküzdeni a régmúlt és a jelen szörnyetegeivel?  Nem kétséges, hogy igen, hisz rafinériája és makacssága végtelen – ám az már közel sem tudható ily biztosan, hogy közben ő maga mit veszít el.  A békebeli bűn- és szívügyek végső titkai, melyek a Leányrablás Budapesten, A Rudnay-gyilkosságok és az Ármány és kézfogó című regényekben nem fedték fel magukat, a sorozat eme záró kötetében végre kilépnek a fényre. Próbáltam minél lassa

Boldog új évet nektek! Lehet, hogy egy kicsit elkéstem a záróval, de mentségemre szóljon, hogy káosz volt ez a decemberi hónap. Nem vagyok elégedett a 2017-es évvel az olvasásom terén sem. Elég nehéz volt időt szakítanom rá,  főleg nyáron, de most megpróbálom jobban beosztani majd az időmet. Túl nagy reményeim főleg tavaszra nincsenek, hisz nemsokára férjhez megyek.  J

Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet. Elsősorban azért, mert nincs lelke. Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig talján, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt. De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy Viktória királynő nevében fényt derítsen a haláleset körülményeire. Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb köreiben? Hasznosnak bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit? És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála melasztorta?

Nem is tudom mihez kezdtem magammal novemberben. Hogy lehet, hogy ilyen keveset olvastam? Lehet, hogy csúfosan el fogom bukni az idei olvasási kihívást? Valószínűleg. Még jó, hogy filmeket legalább néztem. Lehet, hogy ennek is köze van az olvasási válságomhoz? Azért pánikra semmi ok, olvassatok tovább, hogy megtudjátok mi lett a novemberemmel! ;)

Az évnek nincs még vége, de azt hiszem nem korai kijelenteni, hogy az idei olvasmányaim közül az Attachments nyerte meg a legborzalmasabb könyv díját.