Jussi Adler-Olsen: Fácángyilkosok (Q-ügyosztály esetei 2.)

Egy tóparti nyaralóban brutálisan meggyilkolnak egy testvérpárt. A rendőrség egy csoport gazdag és befolyásos családból származó diák között keresi az elkövetőket. A bizonyítékok azonban nem perdöntőek, így egy idő után vádemelés nélkül félreteszik az ügyet. Ám kilenc évvel később az egyik gyanúsított feladja magát, és beismeri, hogy ő volt a tettes. Az eset aktái valamiképp mégis az elfekvő ügyekkel foglalkozó Q-ügyosztályt vezető Carl Mørck asztalára kerülnek, aki először arra gondol, hogy tévedésről van szó. Végül csak beleássa magát az esetbe, és rájön, hogy itt bizony bűzlik valami. A nyomok egy csapzott hajléktalanon, Kimmie-n keresztül az ország három leghatalmasabb férfijához vezetik. De a triumvirátus maga is kétségbeesetten kutat az utcán élő nő után, mert olyan tudás birtokában van, ami egy életre tönkreteheti őket. A hajtóvadászat kezdetét veszi…

"Hogy torzulhattak el ezek az emberek ennyire?"

A Q-ügyosztály esetei előző része tetszett, ezért rögtön bele is vágtam a másodikba. Sajnos, végig olyan érzésem volt, hogy minőségileg kicsit gyengébb fokozatra lett kapcsolva. 

Rég nem szenvedtem ilyen sokat egy könyvvel, főleg ha egy krimiről van szó. A helyzet az, hogy nekem ez igazából kicsit sem tűnt kriminek, elég gyenge volt a nyomozás is.

A történet nagyon vontatott, és elég lassan folytak az események. Vagy csak lehet velem van a probléma, de ez most nagyon nem jött át.

Meglepő számomra is, de amikor a karaktereken gondolkodtam, rájöttem, hogy Carl mennyire unalmas. Rendben, nem lehet mindenki Hercule Poirot, de valahogy mintha eltűnt volna a személyisége. Assad szerintem rendben van, időnként túlzásokba esik ugyan, de legalább érdekes.

Olyan, mintha a sok visszataszító dolog ebben a könyvben csak egy hatásvadász álca lenne, hogy eltakarja az igazából tök átlagos cselekményt.

Több szálon is kaphatunk betekintést a történtekbe, és sajnos azt kell, hogy mondjam egyik sem tetszett különösebben. Ezek mellett pedig nem sok meglepetést okozott.  

Az egyik legfőbb problémám viszont az, hogy volt pár kevésbé életszerű mozzanata. Nem szeretnék spoilerezni, ezért csak annyit mondok, hogy értem én, hogy a pénz nagy úr, meg minden, de szeretném azt hinni, hogy ez azért így nem történhetne meg.

Azért remélem mindenki azt kapta, amit érdekelt.

Az egyetlen, ami ebben a könyvben érdekelt volna, az, hogy mi lesz Hardy sorsa.

Nem vagyok benne biztos, hogy megpróbálom a harmadik részt is. Mindenesetre most tartok egy kis pihenőt. 

Értékelés:

egy kicsit jóindulatú