Rhys Bowen: Holttest a fürdőkádban

Ha Agatha Christie és P. G. Wodehouse együtt írna detektívregényt, ilyen lenne.

1932, London. A trónöröklési sorrendben Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugenie az esélytelen harmincnegyedik helyen áll, és szegény, mint a templom egere. Miután lelécel a skóciai családi kastélyból, és ezzel megússza, hogy férjhez kelljen mennie Halpofához (Siegfried herceghez), Londonba költözik.

A fővárosban meglepő kalandok várnak rá: 

életében először saját magának kell begyújtania egy kandallóba, 

belezúg egy házasságra alkalmatlan, nagyon szexi ír nemesbe, 

inkognitóban házvezetőnői szolgálatot alapít, hogy ne kopjon fel az álla, 

a Királynő felkéri, hogy kémkedjen a szoknyapecér trónörökös után. 

De élete akkor vesz igazán új fordulatot, amikor holtan talál a fürdőszobájában egy férfit.

Lady Georgiana pontosan tudja, ki az illető: ez a francia idegen nemrégiben megzsarolta a családját, és azzal fenyegetőzött, hogy megszerzi a skóciai kastélyt. 

Lady Georgiana egyetlen módon tisztázhatja a helyzetet – ha mielőbb kideríti, ki volt a gyilkos.

"… ha zord őseim során végigtekintünk, hozzájuk képes egész normális vagyok."

A Mini-könyvklub 9 e havi olvasmánya a Holttest a fürdőkádban lett. 

Hááát…szórakoztam már jobban is könyvön. Kicsit reménykedtem az Agatha Christie összehasonlítás miatt, még a magyar címe is az ő könyveire hajaz, de a tartalom biztos nem. A holttest a fürdőkádban tényleg ott van, de ez mégse krimi.

A műfajban kevésbé otthonosabbaknak talán még ajánlanám, de a hozzám hasonlóknak biztos, hogy nem. Nem csak, hogy későn történik bármiféle gyilkosság, de gyanúsítottból és rejtélyekből is elég gyéren van felszerelkezve a könyv. Kicsit azért többre számítottam. Ha pedig nem úgy bánunk vele, mint a krimivel, akkor is elég gyengécske történet.

A főszereplő, Georgie hogy elkerülje a férjhez adását, Londonba menekül. A terve nem egészen átgondolt, így pénz és személyzet nélkül kénytelen állás után nézni. Igazából a könyv feléig csak erről szól minden, pont arról, ami legkevésbé érdekelt. Ráadásul Georgie stílusa és viselkedése egyaránt idegesített. Persze, megértem én, hogy miért ilyen, brit arisztokrata, így nevelkedett, de attól még egy cseppet sem tartottam kedvelhetőnek. 

A „romantikus” szál szinte nem is létezett a szememben, elég kidolgozatlannak találom így utólag is.

Tulajdonképpen egyetlen szereplőre se tudnám azt mondani, hogy rokonszenvesnek találtam volna. Talán Georgie anyja volt az egyetlen üde színfolt a könyvben, szerettem a beszólásait.

Még a humor is csalódás volt, főleg az elején inkább idegesített a viccesnek szánt leírás mint nevettetett.

De ami legjobban zavart minden mellett, az Georgie reakciója a hullára. Legszívesebben eldobtam volna a könyvemet olvasás közben. Pedig kicsit sem vagyok agresszív típus. Mégis…hogy lehet így reagálni? 

Az egyelten, amiben reményfoltot láttam az a helyszín és az a korszak volt, de sajnos Skóciát hamar elhagytuk, a másik pedig valahol a fürdőkádban maradt…

Nem bánom, hogy adtam a könyvnek egy esélyt, a fülszöveg alapján akár jó is lehetett volna. Kicsit sajnálom, hogy nem jöttünk ki jól, úgyhogy inkább a folytatását sem olvasom el angolul.

Értékelés: